Apám óraja egy spárgára kötve, lukas nadrágzsebében volt felakasztva. 1945 telén hazafelé menet, a Pestújhelyi út és a Petur utca sarkán két "ruszki" megállította. - Csaszi, csaszi böködték az oldalát a golyószóróval. Apám a spárgára kötött órát a lukas zsebén keresztül leengedte a hóba. Majd a kezeit megadóan felemelte. - Nyet csaszi nyet, mondta. A katonák megmotozták, majd egy kis toporgás és tipródás után elengedték. Apám elsétált, majd amikor a ruszkik odébbálltak visszaballagott és a hóból kikaparta az órát. Pár éve megcsináltattam. Azóta hordom, rendesen a karomon, fel se húzom, csak emlékként viselem, tiszteletből apám iránt. A zsebem sem lukas, spárgám sincs, de ha szükség lenne rá, már tudom a trükköt. Az idén hó sem volt. Az utcán ugyan gépfegyverrel járőröztek, de egyelőre még nem az oroszok.
