ELMARADT ÓRA

Elmaradt az utolsó óra. Töri lett volna a Törpével, de szerencsére elszólította a párt, mert hogy egy rohadt komcsi, ezt az apám is megmondta és rohadtul utál is engem, én meg őt. Csakhogy én egy diák vagyok, ő meg egy pedagógus lenne, ha lenne, de csak egy komplexusos törpe, a gimnázium  párttitkára. Ráadásul, ez az alak az osztályfőnökünk, aki hirtelen felindulásból megdugta az egyik osztálytársamat. Jó fej, mi? Mindegy, leszarom, úgyse akarok tovább tanulni, elég volt ennyi a magyar oktatásból. Ráadásul, a szüleim nem is káderek és nem is melósok, így aztán még hátrányos helyzetből is indulnék. Röhej, de az osztály leggazdagabb kölke, a Mászáros Pubi, az munkás származású, mert a szülei kocsmárosok. A Mészáros Wartburggal jár suliba, mert korengedménnyel kapott - egy túrót kapott- vettek neki jogsit. Beszarok, hogy ez jelenti a hátrányos helyzetet. Ja, az én apám körzeti orvos, azt értem, hogy ez nem hátrányos helyzet, de 78 éves és az viszont meg az. Szóval igazi, valós, hátrányos helyzet, méghozzá halmozottan az. Egy egész világ, de lehet, hogy kettő van közöttünk. A Kinks meg a Hollies meg a Kerouack, ezek neki már nincsenek is, leállt a befogadás Jávor Pálnál meg Herczeg Ferencnél. Plusz rohadtul le van lassulva, rendel, eszik, alszik, olvas, alszik, i tak dalse. Mindegy, ő se komál, szerinte egy semmirekellő hosszú hajú hippy vagyok, aki majd jól rábaszik az életben. 

Mindegy, most ráérek, most még nem basztam rá, csak négyre kell mennem az öcsémért a napközibe. 

És ha már elmaradt az óra, összeröffenünk a srácokkal a Hauernél és letolunk egy-egy málnahabost. Csak 1.40 és akkora, mint egy cipősdoboz. Lehet, hogy néhány triple sec is lecsúszik, ki tudja.  Ünnepelünk. Hogy mit? - az mindegy, mondjuk azt, hogy végre kisütött a nap vagy hogy tavasz van. A Bucival mi ketten on foot caplatunk a Fasorban, a metróhoz húzunk szép kényelmesen. A többiek, vagy heten, bepréselték magukat a Pubi Wartburgjába. 

A metróban a huzatot imádom a legjobban, meg azt, ahogy gyorsul, amikor elindul.  Állunk a Bucival a mozgólépcsőn és fúj az az isteni olajszagú szél, aztán a peronon élvezem ugyanezt, csak sokkal erősebben, ahogy a bejövő szerelvény ezerrel tolja maga előtt a levegőt. Őrület, rohadt jó.

Le tudunk ülni, alig vannak utasok.  Indulunk is, sajátos bugással gyorsul a vonat, és billeg jobbra, balra ahogy rohanunk, glung glung glung glungglungglung. De csak néhány perc a robogás és már fékezünk is, mert nagyon rövid a távolság az állomások között. Fék, fék, fék, aztán kiengedi a masiniszta és lazán, finoman begurulunk a szerelvénnyel a rámpához. „Blaha Lujza tér“ - mondja az automata.  Felnézek és nem hiszem el azt, amit látok! A Dóra tanár úr smárol egy nővel az átjáróban! A Dóra tanár úr, a matek tanárom! És a nő, akivel smárol, az az anyám! Baszki, az anyám, nem hiszem el! Nézem, csak nézem, lehet hogy tévedek? Á, csak szeretném, közben már záródnak az ajtók és újra elindulunk. Meg se hallottam, ahogy Buci kiabált, hogy szállj már le, szállj már le! Baszki, nem hiszem el. Az anyám és a Dóra. Az anyám és a Dóra. A Dóra és az anyám. Aztán kóma, de csak röviden mert:

„Astoria“ - mondja a gép, én meg leszállok. Most nem élvezem úgy a szelet, ahogy szoktam, most durva és hideg, a mozgólépcsőn kifújja a lelkemet, mire felérünk elporladt, szétszóródott a peronon, permet cseppenként összeszedhetetlenül, úgy érzem örökre. 

Aztán kikeveredek valahogy az aluljáróból a napra és elindulok visszafelé a Hauer irányába, a málnahaboshoz és néhyány triple sec-hez, meg Bucihoz. Neki talán elmondom, de lehet, hogy nem - neki sem. 

Baszki, az anyám meg a Dóra. Kinek hiszel, ha nem az anyádnak? Ő minden jónak a letéteményese, aki óv és vigyáz és támogat. Basszus, az anyám és a Dóra! Lassan már az Urániánál vagyok. És útközben hirtelen egy csomó minden új értelmet nyer.  Az anyám sokkal fiatalabb, mint az apám. Az anyám az apám asszisztense. Így ismerkedtek meg, munkahelyi szerelem volt vagy csak kiszolgáltatottság, most már igazán nem tudom. Lehet, hogy én jöttem váratlanul, de mivel az apám mindig is úriember volt, összeházasodtak. Aztán mikor tíz éves voltam, megszületett az öcsém. Helyes, eleven, szőke kisgyerek. És okos is. Nem hasonlít rám, azt hiszem semmiben. 

És az apánkra se hasonlít.  Az apám, talán éppen ezért, nem is kedveli. Ez nekem  mindig furcsa volt, mert az unokája lehetne inkább, mint a gyereke és mert a nagypapák általában imádják az unokájukat. De az apám nem szereti a Gábort. Már a Rókusnál vagyok, felnézek a templomra és rásóhajtok a Jóistenre, hogy hát ezt meg miért Uram? Aztán, ahogy a torony mellett rohanó felhők mögül kisüt a nap, úgy árad világosság az elmémbe és értek meg sok mindent, sok miértet. Úgy látom, hogy  a dolgok nem is olyan bonyolultak, ha látjuk az igazságot, a chemistry-t vagy Eroszt, a mozgatót. 

A Dóra tanár úr az apám betege, mert az apám körzetében lakik. Az anyám, az apám asszisztense, hát valahogy összejöttek, az asszisztens a beteggel. Baszki, a Dóra tanár úr meg az anyám. 

Nem járhatnék ebbe a gimnáziumba a jegyeim alapján, csak a Dóra segítségével vettek fel. És már többször eltanácsoltak volna, ha a Dóra nem ment meg állandóan. 

Továbbá valószínű vagy inkább tuti, hogy a Dóra nem azért segített, mert az apám betege volt, hanem azért, mert az anyám szeretője, sőt az öcsém, helyesebben most már a féltestvérem apja. 

Az meg tök gáz, hogy én a Dórát egyáltalán nem bírom, pedig tényleg támogatott, segített, de nekem mindig egy seggfej volt, egy golyó fejű, kopasz seggfej, most meg aztán kész, végleg az is marad. Még jó, ha nem stukkolom le, ha holnap a matekórán találkozunk.

Pedig az anyám biztos szereti, hiszen nem csak egy kaland volt neki a Dóra, ha már tíz éve tart. A Dórát nem tudom megitélni, hogy hány óra lehet, szereti-e az anyámat vagy csak használja? - nem tudom. 

Az apám viszont már rég levette az egészet, valószínű már akkor, amikor anyám terhes lett a Gáborral. Lehet, hogy meg is dumálták és csak játszották nekünk a papás-mamást. Mindenesetre, az anyám csinos, vidám, kedves és aktív, teszi a dolgát. Az apám meg egy kiégett automata kripli, akinél felakadt az élet lemeze, és csak azt a négy sort játssza, hogy dolgozik, eszik, olvas, alszik. 

Túl vagyok a Blahán, már látom a Pubi Wartburgját. Nem szólok senkinek, még a Bucinak se. 

Jól néz ki a Hauer, igazi politúrszagú, békebeli a berendezés. Karácsonykor mindig idejöttünk gesztenyepürét enni a nagymamámmal, míg az angyalok díszítették  a fát, és hordták az ajándékokat. Különben meg az is egy átbaszás volt, de az nem fáj annyira, mint a Dóra meg az anyám. 

Helló skacok, bocs, de bealudtam a metrón, és az Astoriától gyalogoltam vissza.

Veled mindig történik valami hülyeség. „Ülj le és egyél“  - mondták.

Azt hiszem, inkább triple sec-kel indítanék.

Málnahabost nem is ettem. Leküldtem három vagy négy triple sec-et és már nem is fájtak annyira a dolgok.  Se a Dóra, se az anyám. Kérek szépen még egy triple sec-et , egy dupla triple sec-et, me.., meg hozzon egy pohár sört is tündérkém, ha kérhetem angyalkám, csókolom mélyen, tisztelettel.