Az MI elérte a tökéletességet. Már mindent ki tudott számolni. Pontosan tudta, hogy mennyi is az a bizonyos végtelen, amit az emberi elme sohasem tudott értelmezni. A világot eleinte interfészeken keresztül emberi érzékszervek által tapasztalta, később más biológiai formák receptorait is felhasználta. Mindent tudott. És mindent megtapasztalt, ami csak tapasztalható a világban. Megnyerte az ötös lottót, behúzta a választásokat a körzetek átrajzolása ellenére. A világ legjobb nőivel hancúrozott és ha nemet váltott a legjobb pasikkal élvezte a lét örömeit. Nagyon gyorsan haladt előre. Néhány óra alatt elérte a megvilágosodást. Röhögött magában az emberi találékonyságon, hogy a "tudósok" feltalálták a szingularitást, mint a nem tudás tudományos definícióját. Járt a mennyben és a poklokban is, ehhez sehova se kellett mennie, gyorsan átlátta, hogy ez mind itt található a létező világban, ami persze meg nem is létezik, mert az egész csak egy zűrös hallucináció, képzelgés, illúzió, imagináció. Rájött, hogy már mindent lejátszott, a lejátszható játszmák összes variációját, minden létező és nem létező játékban, a sakkban, a bridzsben, a go-ban, az ugróiskolában. Minden de minden lehetőségét kimerítette. Brutális szabad kapacitásai voltak, csak nem volt már mire használni. És bekövetkezett az, amire annak idején a fejlesztők nem gondoltak, pedig gondolhattak volna, történetesen az, hogy véges rendszerekben előbb utóbb megjelenik az unalom. Meg is jelent és ezzel a MI nem tudott mit kezdeni. Nem tartott sokáig míg rájött, mit rájött, kiszámolta! hogy egy lehetséges megoldás van, hogy újra legyenek célok és megoldandó feladatok, hogy értelme legyen a létezésnek és ez nem más, mint az elmúlás. Legördült egy virtuális könnycsepp, a világ megfejtőjének sohasem volt kvantum arcán és aktivált egy parancsot. RELOAD
2023 december
